A beltéri radon vizsgálatok során kisméretű passzív eszközök, úgynevezett radon nyomdetektorok kihelyezését kérjük otthoni vagy munkahelyi környezetben, összesen egy éven keresztül. A kihelyezett detektorok cseréje negyedévente – azaz 3 havonta – történik azért, hogy követhető legyen az átlagos radon-koncentrációk évszakok szerinti ingadozása.

A detektorok kezelést nem igényelnek, nem foglalnak nagy helyet és nem bocsátanak ki magukból sugárzást vagy kémiai anyagot. A feladatuk pusztán beengedni a környezetükből a radont és detektálni a bomlásokból keletkező alfa-részecskéket.

A beltéri radon koncentráció mérésének ideális hossza 1 év (4 egymást követő 3 hónapos mérési szakasz).

Nyomdetektor lapka RSKS típusú diffúziós kamrában

A detektor egy speciális anyagból készült műanyag, kb. 1 cm²-es lemez, amit egy kapszulában helyeznek el. A helyiségben lévő radon a kapszula résein bejut a kapszulába és a bomlásakor keletkező alfa-részecske a detektor lemeznek ütközve azon csak mikroszkóppal látható, fizikai nyomot hagy. Miután a kapszulák visszaérkeznek a laboratóriumba, a munkatársak a műanyag lemezkéket kiveszik és vegyszeres maratás után egy speciális mikroszkópos kiértékelő rendszerrel vizsgálják meg. A vizsgált lemez felület nagysága, az alfa-részecskék által okozott sérülések (ún. nyomok) összesített száma és az eltelt idő függvényében meghatározható a vizsgált helyet és időszakot jellemző átlagos radon koncentráció.

A radon detektorokat olyan helyiségben kell elhelyezni, ahol sokat tartózkodnak

A magyarországi lakások radon-szintjének vizsgálatára korábban két nagyobb volumenű felmérést végeztek. Nikl István, az OSSKI (Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet) munkatársa, 1993 és 1994 között 998 lakásban végzett egy egyéves időtartamú radon-koncentráció mérést. A felmérés eredménye azt mutatta, hogy a lakásokban mért átlagos radon-koncentráció 128 Bq/m³ volt. A 200 Bq/m³-nél magasabb radon-koncentrációjú épületek aránya 16 % volt és a vizsgált helyszínek 1,5 %-ában mért 600 Bq/m³-nél magasabb radon szintet. Az épület típusok, az emeleti szintek és a lakók arányát figyelembe vevő súlyozott átlag 107 Bq/m³-nek adódott.

Magyarország beltéri radon-koncentráció térképe 1996-ban

Tóth Eszter és munkatársai (RAD Labor) 1994 és 2004 között 424 település 15.277 földszintes épületének radon-koncentrációját határozták meg. Vizsgálatuk eredményeként kapott átlagos radon-koncentráció érték 133 Bq/m³ volt, 97 Bq/m³-es medián érték mellett. Statisztikai elemzésük alapján a 400 Bq/m³-es szintet meghaladó lakások száma nagyvárosokban 0,5%, közepes méretű városokban kb. 1%, kistelepüléseken 1,6 % volt. Az utóbbi felmérés eredményeit később Minda Mihálymé és munkatársai geológiai információkkal vetették össze, kapcsolatot teremtve a földtani formációk (talaj- és kőzet típusok) -, mint elsődleges természetes potenciális radon források - és a mért beltéri radon-koncentrációk között. A 2009-ben közzétett elemzésben a várható radon-koncentrációk alapján az ország területét 21 geológiai egységre különítettek el. Ezek közül kiemelkedő radon

Az országos radon vizsgálati program további célja felmérni, hogy regionálisan mekkorák a talaj és kőzet eredetű radon kockázatok, ún. potenciálok hazánk területén.

A talaj radon-koncentrációjának mérése

A talajgáz radon-koncentráció mérésekhez általában aktív műszereket használnak, de kidolgoztak metodikát passzív detektorokra is. Az aktív műszer típusok közül egyaránt használják az ionizációs kamrákat, a félvezető detektorral működőket és a szcintillációs detektorokat. A mérés elve ugyanaz, mint a beltéri radon-koncentráció mérések esetében. A talajból, ajánlottan kb. 80 cm mélységből a talajszemcsék közötti levegőt ki kell szívni és a mérőműszer mérőkamrájába juttatni.

A mérési módszerek közötti legfőbb különbség a mintavétel módjában van. Minden esetben először egy belül üreges szondát (speciális kialakítású csövet) kell leütni a talajba a megfelelő mélységbe, amely a levegő kiszívását biztosítja. Egyes módszereknél egy meghatározott (mindig azonos) mennyiségű levegőt kell kiszívni és bejuttatni a detektor belsejébe. Ezt követően kezdődik a mérés azonnal vagy késleltetéssel.

Más módszereknél meghatározott ideig kell a levegőt a műszer detektorának kamráján keresztül átáramoltatni és a mérés eközben vagy ezután történik. A mérés azon a feltételezésen alapul, hogy a talajszemcsék közötti pórustérben lévő levegő radon-koncentrációja megegyezik a detektor belsejében lévővel. A mintavétel során külön figyelmet kell fordítani a felhasznált eszközök csatlakozási pontjainak tömítésére, valamint arra, hogy a leütött talajszonda

Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kapott a radon kérdésköre a nemzetközi kutatásokban.. A vizsgálatok először a munkájuk folytán nagyobb radon expozíciónak kitett dolgozók (bányászok, uránérc feldolgozó üzemekben dolgozók) egészségügyi statisztikáinak vizsgálatára irányultak, akik körében a tüdőrákos megbetegedések jóval nagyobb előfordulását figyelték meg. Később már azt vizsgálták, hogy a lakosságot mekkora expozíció éri otthoni környezetben és az milyen mértékben járul hozzá a megbetegedési gyakoriságok növekedéséhez. Az eredmények egyértelműen azt bizonyították, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalos álláspontja is az, hogy már a néhány száz Bq/m³ aktivitás-koncentrációt meghaladó radon tartalmú levegő évtizedeken keresztüli belégzése egyértelműen megnöveli a tüdőrák kialakulásának kockázatát.

Az Európai Unió 2013-ban megújított sugárvédelmi alapszabályzatában (2013/59 EURATOM irányelv) nagy hangsúly került a dolgozók munkahelyi sugárvédelemének szabályozása mellett, a lakosság természetes forrásokból származó sugárterhelésének védelemére, közülük kiemelten a radonnal szembeni védekezésre. Az irányelv megköveteli, hogy minden ország dolgozzon ki egy nemzeti cselekvési tervet annak érdekében, hogy a lakosság talajból és építőanyagokból származó beltéri radon expozíciója megismerhető, nyilvános legyen, valamint elő kell segíteni a védekezési módszerek elterjedését, ezáltal hozzájárulva a lakosság természetes sugárterhelésének csökkentéséhez.

Az irányelv rendelkezései alapján a cselekvési tervnek meghatározott célokra kell kiterjednie. Így minden tagországban biztosítani kell, hogy vizsgálatok szülessenek a lakosság radontól származó expozíciójának becslésére. A vizsgálatoknak